Hol is tartottam? A reggel a magas Tatra nyugati labaitol nem messze virradt rank. Madarak csiripelese helyett csak neha hallottunk nemi kopogast a hazteton, akkor meg nem tudtuk, hogy fagyott verebek tetemei ertek foldet a cserepeken.
Amikor fel kilenc tajekan kileptem a szaunava futott vendeghazbol a szabadba egy szal poloban, meg akar menonek is erezhettem volna magam. Mellbevagott ugyan a huvos reggeli szello, de csak kesobb realizaltam, hogy a kinti minusz tizenkilenc fokot mutato homero valoban igazat szolt.
A ket kevesbe felkeszult rapid beinditasa utan - Togaet konnyebb volt beroffenteni, mint a sajatomat, mino borzalom - reggeli tornakent korbeugraltam az udvart. Ereztem ahogy surusodik a verem es lassulnak a mozdulataim. Baljos erzesem tamadt, majd miutan vegigtapogattam a kek rapid merevre fagyott vizcsoveit, rohantam is leallitani a motort.
Braun vizet forralt, a nagypolskiban talalt holegfuvo segitsegevel pedig Toga futotte hutorendszer kedelyeit, de nem nagyon akarta adni magat. Ezalatt komotosan osszepakoltam, de arra kellett visszaernem az udvarra, hogy Mackos ferde szemmel meregeti a leallitott motoromat. Az enyem is befagyott, keves volt a minusz huszonotre kalibralt fagyallo... Nem szivesen ejszakaztam volna a kocsiban.
Ahogy a mellekelt abra is mutatja. Hulye. Mondjuk az enyem hamarabb felengedett - nemi elegedettsegerzet, hogy nem miattam all a tura.
Egy par kilometer vontatas es egy popradi kitero utan, a szlovak paradicsom melletti szerpentinen folytattuk volna utunkat dobsina fele. Volna. A biztato kezdetek utan ismet csak elakadtunk, mint ket eve, de most volt eszunk visszafordulni, igy csak a fel kotenyem banta a felhasalasokat.
Dedinky csoportkep. Az autok es a kalandturazok. Jovore ugyanitt.
