kassai rapid

rosszul indult már a nap. késve tudtunk elindulni, mert reggel 8ra terveztük az indulást, amiből fél 10 lett, és a hungárián kifele kávét főztünk picit, de akkor még nem tudtuk miért. valahova fogyott a víz, de még nem látszott. utántöltögettünk és mentünk tovább. az m3on nemes egyszerűséggel darabokra szakadt az addigra szálszakadt bal hátsó gumi futófelülete, 140es tempó környékén defekt. kis halálfélelem és kerékcsere után plusz egy óra késéssel mentünk tovább. miskolcot elhagyva feltűnt, hogy nagyon könnyen jár a gázpedál, és amikor megint majdnem felforrtam, fény derült e két problémánk lényegi okára. a gázkar visszahúzó rugó eltört, és a vízkiegyenlítőtartályból a motor felé menő egyik gumicső valami egész paranormális módon spriccelte a motorra a vizet. mintha tűvel kibökték volna.. vehh. szigetelőszalag. mentünk tovább. már fel sem vettük, hogy a határon is belénk kötöttek, és utána csak hab volt a tortán az alapjáratom elszállása, és hogy a gyújtáselosztóm is pont akkor akarta kidobni végleg a taccsot. valahogy azért odaértünk, és második körre megtaláltuk istvánt is, aki nagyon kedves volt, és elvitt minket a bontóhoz, ahol letárgyalt helyettünk mindent. ez kellett, mivel késtünk már éppen zártak volna be, és így kirakták nekünk targoncával a rapidot az utcára, és adtak egy hosszabbítót árammal, hogy majd ők reggel elviszik a maradékot, szedjük szét. el is kezdtük, de igen soká húzódott, mivel szarok voltak a flexkorongjaink, de mindent vágni kellett, mert a futóműben pl. egy csavar sem akart megmozdulni. éjfél körül járt, mire a nagy részét szétszedtük, utána már csak fel kellett borítani, és a motort váltót futót egymástól szétkapni. (amúgy 130as motor volt benne, nem 120as, de állítólag nem indult be, meg amúgy se fért be, szal azt nem hoztuk) ekkor nagy örömünkre elkezdett szakadni az eső. valamint kiderült, hogy nem fognak normálisan beférni az üvegek, meg az ajtók is, ezért úgy döntöttünk, hogy otthagyjuk az ajtóimat (nem kár értük, porrá rohadtak), és felrakjuk az ott szerzetteket, amik egész jó állapotban voltak. ekkor bónuszként beestek az ajtótartó zsanérok anyáinak vaslemezei az A oszlop hozzáférhetetlen üregébe (máig imádom ezért a megoldásért a cseh mérnököket), és a két ajtót egy-egy csavarral bírtuk valahogy felfogatni csak... a széllökések ellen az ajtók elejének kormányoszlophoz pókozásával védekeztünk:)) szóval tiszta romalada fíling, megpakolva mindenféle vasáruval, néztek is a határon, de nem bántottak. a miskolci tesconál már reggel 7 óra volt, és nagyon fáradtak voltunk, kezdtünk teljesen bekattanni. onnan hazáig nagyrészt simán ment, csak az autópálya építőket szidtuk, hogy még nincs normális út az M3-M7 között, így be kellett mennünk pestre, ahol szanaszét vertük a köténylemezem (porig ültetés rulz). a balatontól kaposvárig beütött az utolsó csapás, beállt a jobb hátsó fékdobom, és 10-12 literes fogyasztást produkálva a cél előtt 5 km-rel elfogyott a benzinünk is. jepp. miután kisegítettek minket, hazaértünk, és otthon kiderült, hogy nincs még vége, mert leszakadt lengéscsillapítómnak hála eltört az eső futó jobb lengőkarja, szal futó cserés lesz.
negatívum a kötényem, meg a futó tehát, viszont mindegyikből van másik, ellenben csomó cuccot hoztunk haza, mivel több dolog is volt a rapidban, amire nem számítottunk. (azért még egyszer így nem vágnék neki)

képek ehun e: