2007. január 24., szerda

mexakito reloaded

no ma azt mondtam, egyebassza, kimegyek diósdra a kis vaterás octaviáért, mert működik autó, meg minden. no hát nem. indulni indult, de iszonyat kevés ereje volt. alig bírtam vele elindulni lámpáknál, vagy felparkolni padkára. na ez volt hidegen. melegedés után rángatni kezdett, de mint a csikós a faszát, elviselhetetlen volt. nulla gyorsulás, folyamatosan kihagyott ütemeket, néha háromhenger, és valami elviselhetetlen motor- és szelephang. jeejee.

mi a gyik(??), mondom, mert a múltkor már szinte jól(!) ment. diósdig meg vissza még eljutottam valahogy, de rémálomnak tűnt. mikor megálltam a parkolóban, gondoltam a francba is, nem mehet ez így tovább, és visszaültem. rigelékig meg sem álltam, ahol biztos ami biztos, vettem egy új megszakítót, meg egy új kondit. nem tudom melyik segített, de miután a parkolóban beraktam őket, egy gyors előgyújtás állítás után tökéletesen indult. (ja és a végére tiszta expert lettem parkolóban esőben 10 perc alatti megszakító + kondenzátorcserében, megszakítóhézag, majd előgyújtás állításban.)

hazafelé nem ment úgy, mint anno szerétől haza, de ezt betudtam a 8 fokra állított alap előgyújtásnak. lehet hogy a 255ös tengely megkívánja a nagyobbat. viszont gyorsult. halkan, és biztosan ment, legalább úgy, mint bence feketesége. és bónuszként megdöntöttem bence azon állítását, hogy a fordulatszámmérőmnél normális az alapjáraton mutatómegmegrándulás. mert nem az. most úgy oda van kövülve, mint a 2 hetes beton. a vége élmény szempontjából mégis pozitív, anyagiak és benzin tekintetében viszont pénztemető marad továbbra is a jószág.

na de következzen egy kép a házi autóparkról, az új szerzemény a kék színű octavia. 1:87-es kicsinyítésű.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése