gyujtosnak

az egész azzal a szent elhatározással kezdődött, hogy nekem most igenis autóval kell feljönnöm kedvenc fővárosunkba a hétvégi hazaruccanás végén. január huszonnyolc, kampónás megemlékezés, meg mégse öcsém basztassa halálra az én saját bejáratú roncsomat, meg itt is rohadhat a küszöb, meg a padlólemez a parkolóban, hát miért ne?

ő azonban nem teljesen így gondolta. derogált neki elindulni, bárhogy is szidtam képzeletbeli felmenőit, vagy fenyegettem benzinnel leöntéssel és szörnyű tűzhalállal. ac normálisan kattogott, majd belassult, benzin tehát van, meg pár pumpálás után rendesen dőlt a benzinszag a karbiból, szóval anyag az volt ott rendesen. mi más, ha nem szikra. trafó gyújtókábele le, szikra nézés, szikra gyönge, de volt. indítózás, semmi. újranézés. szikra már abszolút nincs. cserébe megszakító jó, lámpás próbára, jöhet a trafócsere, mert az elosztó már ne romoljon el, amikor még nincs egy hónapos.

az igazi anyázás csak a szereczéktől vásállt lada 2101 trafó felhelyezése után jött. a megszakító trafóra menő vezetékének a szigetelése fekete füst kíséretében fűbe harapott, majd picit lángolt, aztán elaludt, amikor levettem a gyújtást. még jó, mert máig nincsen tűzoltókészülékem. mindegy, zöld mellényem sincs, mégis élek. körbeszigszalagozás, előtétellenállás felrakás, 22es kulccsal és vérző kézzel generátornál és ékszíjtárcsánál forgatva előgyújtásállítás, majd elrontás, majd szikranemigen, nem, majd megint igen levés után végre nyakig olajosan, kedvenc drapp nadrágomat összekoszolva, de diadalittasan álltam a motortér fölött...

a kis geci mégse indult. sebaj, legalább a szomszéd cigánygyerekek arra biciklizve jól szórakoztak a kétnapi szerencsétlenkedésemen, és a helyi vasascigány - aki mellesleg öcsém szerint szakasztott kustorica hős - is többször rámköszönt, talán rá kellett volna sóznom vasáron roncsot. amikor a második szomszéd buszsofőr bácsi a kocsma felé tartva elkezdett basztatni, hogy ő majd segít, tekergetni kell az elosztót, és egyből beindul, mert van felsőholtpont izé, ami olyan izé, ami az izénél izé, és majd érzésre pár milliméterre arrébbtekergeti meg izélgatja, ő tudja ezt, hiszen húsz éve ilyen skodája van, meg amúgy is, ikarusokon is így van, meg higgyem el neki. hiába győzködtem, hogy már állítottam alapelőgyújtást, és eszem ágában sincs eltekerni az elosztót, nem hatott rá. a végén azért duzzogva elvonult a sarki italmérés irányába, hogy senki sem hallgat az öregekre, meg mai ifjúság, meg ő sem fog segíteni többet.

úgy kell neki. végre elindult, bár nem tudom mi hatott rá. büdipestig fel is döcögött egész jó kis fogyasztással, bár szarul ment, sőt, kiderült hogy a két hete beállított futómű egy nagy kalap lószar. a kaposvári citroen márkaszervíz meg dögöljön meg. elállítódott az egész, kidobott négy kiló pénz az ablakon, mehetek még egyszer, de oda többet soha.

mire felértem, egész elpárolgott a dühöm. bár ne tette volna. kekeckedésképpen oliverhez való számítógépszállítás közben még az erzsébet híd aljában a lámpánál lefulladt és úgy maradt, de szerencsére ott volt már bence, és a megszakító drótjának buzerálása, vagy a rettenetes anyázás hatására mégis beindult nagy nehezen, és továbbment. ma azonban abszolút nem indult.

tökéletes paranormalitás. supernatural gyújtástevékenység. rohadt köcsög roncs. egyszer van szikra, egyszer nincs, egyszer működik a megszakító, egyszer nem, egymással összefüggés nélkül, tök random. elegem lett. ha holnap - bocs, már ma - a másik elosztó és trafó hatására nem hajlandó menni, akkor lelocsolom a maradék kanna benyával, előidézve az első bertalan lajos utcai tűzvészt. tűzoltóink úgyis szeretik az egyetemet, bár nem mélygarázsban, vagy pincében parkolok, de remélem ezt se tudják eloltani. gondolkodtam már a szarrá rugdosás verzióján is, de túl sok energiámat emésztené fel. és mint tudniillik ugye vizsgaidőszak...