amortizacio

cipekedni nem jó. ha van autó, inkább elpöfögök a vasútállomásig. ami ugye nem gond, de a visszajövetel...

demeterkatit vittem haza, még jó hogy nem odafelé találta ki, hogy most rossz napja van. akkor egyel nőtt volna a skodáink utálóinak tábora. mondjuk visszafele is a legjobbkor. haller utca és üllői út kereszteződése, villamossín, rángatás, megállás. indulás nuku. kiszállva a szikrára gyanakodtam, ugye az előzmények után mi más is jutna eszembe, de szikra van. telefon. még jó hogy bence is éppen itt volt, és nem küszködött műszaki problémákkal (az más kérdés, hogy egy héttel később a hengerfeje felmondta a szolgálatot, de az már egy másik történet), jött is időben. behúzásra indul, de egyből le is fullad, szivató ráhúzásával, gázpumpálással megmarad.

karbidugulás. yep. (méghozzá az első, a második torok főfúvókája és az alapjárati rendszer is. ez valami durva anyag lehetett)

hazafelé a spriccniből anyagot adva neki, állandó pumpálással keresztülszambáztunk a körúton megállás nélkül. szivató rajta, megállni ugye nem szabad. még jó hogy éjszaka volt és nem járt senki arra.

természetesen a bertalan lajos utcába beérkezve a legjobb helyre akartam feltolatni, ahol a padka felgyűrte a kipufogómat, kiszakította egy váltótartó csavaromat, szóval minden készen állt egy újabb nagy költekezésre a kipufogó kapcsán.

öröm és bódottá.